Statisztika | Impresszum | 2010. Szeptember 7. kedd - (Regina)   

 Vissza a témákhoz
 Téma:  Kié   is   a   komolyzene?     
  20 - 11   10 - 1
 Valse Válasz  [20]  2007-03-07 01:28:46 
Kedves ms-kuranako!
Egyszerűen felvetettél egy témát, amihez volt véleményem, még ha több ponton nem is értettem veled egyet, és ezt elmondtam. Koncertre járni meg zenét hallgatni itthon is nagyon jó, és ha tetszik, akkor tényleg vesd bele magad! Nekem nincs különösebb bajom Edvin Martonnal, de azért amit a Zeneszalonban péntek este hallottam, az mégiscsak másképp érint meg. És talán másokat is. És mondjuk ha valaki kezdő zeneszerető meghallgatja Ravel Boleroját egy jó előadásban, esetleg egy jó felvételen látja is (én a Mezzo tévében most szombaton délben láttam, egyszerűen fantasztikus volt, ahogy az újonnan belépő hangszerekre ráállt a kamera), akkor biztos, hogy közelebb kerül a komolyzenéhez.
 ms-kuranako Válasz  [19]  2007-03-06 16:03:18 
Végül:
Oké, nem felejtem el Chopint, ha már ilyen aranyosan kérsz :) – és meggondolom, tán elmegyek májusban is.
Még annyit, hogy nagyon aranyosan és intelligensen válaszoltatok, és ezt köszönöm. Átlag helyen már elküldtek volna melegebb éghajlatra...
 ms-kuranako Válasz  [18]  2007-03-06 16:01:41 
No, mégis műkszik, csak vmi baja volt, bocs az intermezzo-ért - van ilyen szó? hmmm...
folyt 4. (vagy hány)
Szóval. Ott vannak azok a plakátok – már nem is tudom miről, valamilyen szimfonikus zenekarokról. Nagy fekete-fehér hegedű mellette sárga alapon kisebb betűkkel a zenekar neve (asszem…). Hát, nagyon motiváló, de tényleg. Nem azt mondom, hogy legyenek csinos lánykák vagy erős fiúk a képeken vagy ilyesmi, csak lehetne az egész plakát kicsit inspirálóbb meg fantáziadúsabb. A reklámosok (a jók, nem azok, akik a plakátot csinálták) tudják, hogy mi lenne oda jó. Valami közvetlenebb. Mert odarakni egy nagy hegedűt, az annyit mond az átlag embernek, hogy igen, bizony ez a barna izé (ami ráadásul itt unalmas szürke) fog két órán át nyunyorogni neked a füledbe – fuss, amíg lehet! – holott előfordulhat, hogy valóban szép a koncert és amúgy lett volna rá vevő – ha elolvasta volna a feliratot és nem aludt volna el a plakátnak már a hegedű oldalán… /By the way, Edvin Martonra annyira van vevő, hogy pl. a 2004-es a margitszigeti szabadtéri színpadon rendezett koncertjénél, kint potyáztam én meg még kábé 20-30 ember. – Tényleg nem kell őt leutánozni semmilyen szempontból, tudom, kicsit furcsa a gyerek, tán langyos is, de ebbe inkább nem menjünk bele… Amúgy aranyos. Csak mondom, összehasonlításképpen egy átlag komolyzenei koncerttel./
 ms-kuranako Válasz  [17]  2007-03-06 16:00:23 
A másik pedig a promóció. Nincsenek rendesen promótálva az ilyen események. Mert az tök jó, hogy van ez az oldal, de hát, nézzük már meg, itt a fórumon is most csak mi hárman vagyunk. Még Mr. Eladnám- a- zongorámat- vennék- helyébe- bármit- ami- nem- zongora is tovább állt – nem volt vevő? :S Ja, például én szívesen lettem volna, csak nem fért volna be a dolog a bejárati ajtómon meg a 30 négyzetméteres helyiségembe – max. a mennyezetre felfüggesztve. :) Oké, oké befejezem a hülyéskedést.
 ms-kuranako Válasz  [16]  2007-03-06 15:59:34 
folyt.3
Oké, most miért nem működik? A Technika Ördöge beleszól az okfejtésembe? grrr
 ms-kuranako Válasz  [15]  2007-03-06 15:56:46 
folyt. 2.
Tehát a kulcsszó itt a motiváció. Márpedig e nélkül semmi nincs. Oké, tudom, ezt nem ti fogjátok tudni megoldani, csak mondom, hogy esetleg valahogy így kéne megközelíteni a dolgot. Mert én értem, hogy a művészet az önmagának művészet, nem a közönség igényeihez mérjük, nem azt szolgáljuk ki vele. Én ezt felfogom és egyet is értek. Csak ha így állunk hozzá, akkor tényleg ki fognak ürülni azok a nyavalyás koncerttermek, már harmadszor a hozzászólásomban. Tehát valamilyen kompromisszum kéne.
 ms-kuranako Válasz  [14]  2007-03-06 15:55:50 
folyt. 1.
És szerintem, ha valamelyik oldal nem lép akkor, kiürülnek a termek. Az átlag embernek nem érdeke lépni, nem is fog. Magától nem sétál be egy koncertre. Tehát a másik oldalnak, a művészeknek (hogy így mondjam) kellene lépni feléjük. A kérdés tényleg az hogy, hogyan. De szerintem van sok lehetőség. Most nem azt mondom, hogy költöztessük le a zongoraestet pl. a Kálvin téri aluljáróba, mert ott van hely + van átlag ember is, de valami hasonló. Vagy például a sima egyszerű énekórákon a közép suliban. Nem úgy kéne kezdeni, hogy jóvan fiaim, akkor most Bach. Gyerek rögtön rávágja: bááááá. És alszik, meg eszik, meg dumál, meg mittomén, mit csinál. Tanári szakkifejezéssel: kaszinózik. Hanem pl. ha én énektanárnak lennék, bevinnék esetleg Vanessa Mae-t vagy Edvin Martont az órára. Jó, tudom. Az, amit ők csinálnak nem művészet, hanem utánzás és nem eredeti, blablabla. Tudom. Nem is úgy kellene hallgatniuk, hogy tessék, az Edvin Marton feldolgozása a Beethoven 5-diknek az eredeti és már maga a második Nagy B is így játszotta volna. Hanem megmutatnám, hogy tudjanak a gyerekek mihez kötni, aztán össze lehetne hasonlítani az eredetivel.
 ms-kuranako Válasz  [13]  2007-03-06 15:54:40 
Kedves Valse és Pisti! :)

Sok dologban abszolút igazatok van, egyetértek veletek. Tudom, nem csak 102 évesek voltak a koncerten – pl. én is a 102-ből gyorsan letagadok 80-at. :) Tudom, voltunk a Károli egyetemről is kábé úgy 8-an 10-en, ha jól számoltam. És ez jó is. De tudjátok, hány tanulója van Szilasi Alexnek a Károlin? 200 környékén. Az órán kábé 20-25-en vagyunk és én (akit per pill ez most tényleg érdekel) sem tudok mindig bemenni, pedig nagyon király szokott lenni. (Jó, rendbevan, nem is férnénk be a terembe, ha mindenki mindig járna.) De ha körülnéztél a koncertteremben, akkor azért lehetett látni, hogy tényleg nagyon sok az öreg. És utánpótlás meg nem nagyon van. Én nem azon kevesek miatt aggódom, akik ott voltak, hanem azok miatt, akik nem! Magyarul ciki a helyzet.
És sajnos ez úgy van, hogy az emberek magukra vannak hagyva azzal, hogy mire legyen igényük. Pl. mondván, hogy hát persze, nem kell mindenkinek szeretnie a komolyzenét. Oké, tényleg nem, ments Isten! Elég fura lenne úgy a világ – ne adj Isten jobb… A probléma az, hogy nem is ismerik, nem is tudnak véleményt alkotni se, mert nem tudják most melyik végén fogják meg pl. Chopint. Őszintén szólva nekem is ráment a hétvégém, hogy megemésszem őt, ill. a darabokat, amit hallottam. (Jó értelemben ment rá a hétvégém, nem bántam.) Az átlag ember meg aztán végképp nem tud az egésszel mit kezdeni.
 Pisti ( módosította: admin) Válasz  [12]  2007-03-05 07:33:06 
Kedves ms-kuranako!

Szivleld meg Valse tanácsát: az elsô lépés mindig nehéz, de ezen már túl vagy. Biztosíthatlak, azok vannak többen, akik a metrón közlekedve fogadták meg magukban, hogy ebbôl elég, és van méltóbb élmény, mint a hónaljszagok szimfóniája. Ettôl persze még nem kell elköltözni a panelbôl, mert a szobád a te külön világod, és ha a zene megérint, akkor csak két hangszórón múlik, hogy milyen külön világot építesz fel magadnak. A fontos, hogy találj egy irányt, és tanulj meg tájékozódni. Ez igénybe vesz egy-két évet, de az olyan gyorsan lepörög, hogy utána már minden további élmény egymásba fonódik. Magam is munka közben ismerkedtem meg a klasszikusok nyugtató erejével, és 3-4 éven keresztül mindent megnéztem, ami diákként a pénztárcámból futotta, az operaháztól a Zeneakadémiáig, - biztosíthatlak, nem rokkantam bele, olcsó jegy mindenhol van.
Én új embereket akartam megismerni, két év után sikerült is olyan körbe keveredni, aminek a vége, hogy ma hangversenyeket rendezünk, és lemezeket adunk ki.
Úgyhogy üdvözlünk a fedélzeten, olvasd a zeneszalont és a fideliot, az ingyenes müpa magazint vagy a gramofont, és tudni fogod, hogy mi zajlik idehaza, és mi az amire érdemes felkapni a fejedet.
 Valse Válasz  [11]  2007-03-04 23:49:55 
folytatás a [10]-hez:
Hogyan lesz a "mindenki"-ből tényleg "mindenki"? Hát ez már nehezebb kérdés. Talán az iskolai ének-zenei oktatásban lehetne elültetni a magokat. Rengeteg olyan zenemű van, ami igenis felkeltené a kisdiákok érdeklődését a komolyzene iránt. Nyilván mindenki nem tudja otthonról magával hozni a komolyzene iránti szeretetet, éppen ezért ebben az iskolának igenis nagyon nagy szerepet kellene vállalnia! Mert hátha azok közül a gyerekek közül is sokan megszerethetnék így a klasszikus zenét, akiket a szüleik nem visznek már kisgyerek korukban kifejezetten gyerekeknek szóló matiné zene- és hangszerismertető előadásokra, amiket neves művészek, a komolyzenéhez méltó helyszíneken tartanak.
És igenis, a metrón hazafelé hallgathatsz, sőt belülről is hallhatsz Chopint és merd őt is és a többi zeneszerzőt is szeretni, mind a tiéd lehet. NE felejtsd el Chopint, és ne legyél keserű, mert ha pénteken ott voltál a Zeneszalonban és tetszett, amit ott megéltél, akkor gyere el májusban is, meg a jövő évadban is (remélem, folytatódnak a lemezbemutató koncertek).

Szóljon hozzá!

Be kell jelentkeznie, hogy a fórumba írhasson.