Ludwig van Beethoven magyarországi kötődései közismertek. A Martonvásári Brunszvik családdal jó kapcsolatot tartott fenn, nekik ajánlotta az “Appassionata” szonátáját is. A történeti dokumentumok sok tekintetben igen gazdagok a művész magyar kapcsolataira nézvést, ugyanakkor a Budán adott koncertjére hosszú ideig nem volt fellelhető írásos bizonyíték. 1926-ban publikálták először az első hiteles beszámolót erről az eseményről.
Ludwig van Beethoven 1800. május 7.-én hangversenyezett Budán a mai Várszinházban. Erről a korabeli Magyar Kurir a következőképen számolt be: „…a budai Teatrumban Concert tartatott, amelyben egy Beethoven nevű híres muzsikus a Forte Pianon való mesterséges jádzása által mindeneknek magára vonta figyelmetességét”. A cikket először Major Ervin a „Zeitschrift für Musikwissenschaft” 1926. májusi számában közölte, valamint Papp Viktor a Kolozsváron megjelenő „Pásztortűz” című folyóiratban tett közzé további adatokat. A történethez további adalékot Dr. Molnár Dénestől, a martonvásári Beethoven múzeum vezetőjétől tudhattunk meg:
„1799-ben, a két idősebbik Brunszvik grófkisasszonyt – az akkor 24 éves Terézt és a 21 éves Jozefint – az édesanyjuk a császárvárosba vitte, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy valamelyiküknek férjet szerezzen. Hogy az idő ne csak kellemesen, hanem hasznosan is teljen, elzarándokoltak Beethovenhez, hogy felkérjék a lányok taníttatására. Beethoven kicsit zavarban volt, mert a lakásában nem volt megfelelő szék sem, ahová le tudta volna ültetni a hölgyeket. 16 napig foglalkozott velük, főleg zongorázni tanította őket. Búcsúzóul még egy kis dalt is ajánlott nekik, melyet az emlékkönyvükbe rögzített. A lányok révén megismerkedett Brunszvik Ferenccel, a báttyal, aki Beethovennek nem csak mecénása, hanem barátja is lett. Azon kevesek közé tartozott, akivel a zeneszerző tegező viszonyban volt. Van olyan levél a birtokunkban, amelyik így kezdődik: „kedves Francom”. 1800 májusában Beethoven meghívást kapott a Budai Várszínházba egy egyhetes óriási ünnepségsorozatra, melyen ő is föllépett. 1808-ig még vagy három alkalommal látogatott el Magyarországra. 1806-ban Martonvásáron fejezte be az Appassionata című művét, amit Ferencnek ajánlott.”
Amúgy Magyarország nem bővelkedik Beethoven-relikviákban. A többszöri itt-tartózkodásának csekély számban maradtak fenn tárgyi emlékei. Ezek egyik legjelentősebbike a Nemzeti Múzeumban őrzött Broadwood zongora, melyet Liszt Ferenc adományozott a múzeumnak. Az említett martonvásári múzeumban is őriznek egy zongorát, amelyen feltehetőleg Beethoven is játszhatott. Ezen kívül a Nemzeti Múzeum kéziratgyűjteménye őriz egy lapot az István király nyitányának szólamanyagából.
A Budavári Önkormányzat évek óta megemlékezik a nevezetes napról. A Várszínházban évente megrendezett koncerteken olyan művészek léptek fel, mint a zongorista Malcolm Bilson, Bogányi Gergely, Lantos István vagy Paulik László hegedűművész és Máté Balázs csellista. Idén Várjon Dénes zongoraművész, valamint világhírű csellista mûvésztársa, Christoph Richter idézi meg a zeneszerzőóriás emlékezetét. A május 7-ei esten az alábbi művek hangzanak el:
12 variáció Händel Judás Maccabeus témájára;
F-dúr szonáta, op. 5 No.1;
g-moll szonáta, op. 5 no.2;
7 variáció Mozart Varázsfuvola „Bei Mannern, welche Liebe Fühlen” témájára
A hangverseny előtt Budavár polgármestere, Nagy Gábor Tamás koszorúzza meg “Beethoven Lajos” domborművét, melyet a hangverseny emlékére emeltek az esemény 200. évfordulóján a Várszínház bejáratánál.
Az emlékhangverseny fél nyolckor kezdődik. Jegyeket a Ticketpro országos hálózatában lehet rendelni, 2000 forintos áron (diákoknak 1200 forintos áron), illetve interneten a www.ticketpro.hu honlapon, illetve előrendeléssel az [email protected] imélen, mely jegyeket a koncert napján a pénztárban lehet névreszólóan átvenni.
Várjuk romantikus életérzésre vágyó olvasóinkat hangversenyünkön!