Európai viszonylatban is jelentős a győzelmet arattak 1664-ben a Raimondo Montecuccoli vezette keresztény csapatok a szentgotthárdi csatában, ahol a Köprülü Ahmed vezette oszmán hadsereggel csaptak össze az egyesült európai hadak. Ismert tény, hogy Rainer Maria Rilke egyik őse zászlótartó volt a császári seregben és részt vett a szentgotthárdi csatában is, ahol halálát lelte. A költő e történetről emlékezett meg, mely románcot Casimir von Pászthory zenedrámai formába öntötte. Ennek magyarországi bemutatójára kerül sor május 29-én, szerdán a Zenetudományi Intézet Bartók termében Várady Mária és Szilasi Alex előadásában.
A török elleni 1664. évi szentgotthárdi csata nemcsak az ország, de egész Európa politikájára hatással volt. Az európai hadak váratlanul elsöprő győzelmet arattak. Mohács (1526) és Mezőkeresztes (1596) után ez volt az első nagy ütközet, amely nem a török győzelmével végződött. A csatát a szégyenteljesnek nevezett vasvári béke követte, de a győzelem mindenképpen Magyarország török alóli felszabadulásának kezdetét jelentette. A pasák közül többen, még pedig a legjelesebbek, elestek, s 25.000 török harcos vérzett el vagy veszett a Rába hullámaiba; 40 zászló, 15 ágyú került a győztesek kezébe s noha tulajdonképpeni üldözés nem történt, a katonák töméntelen zsákmányt ejtettek.
A törökök azt hitték, hogy Zrínyivel állnak szemben, mert eszükbe sem juthatott, hogy a nagy törökverőt éppen a döntő pillanatban tétlenségre kényszeríti irigyeinek konoksága. A török meg volt győződve, hogy Zrínyi vezeti a harcot s ez a tudat ólomsúllyal nehezedett rá a csata folyamán. Zrínyitől rettegett, előle futott meg s ő neki engedte át a csatatért a török.
A törökök húsz-huszonötezer embere esett el a harcban, kétezren a vízbe fúltak, mások fogságba estek, vagy eltűntek. Összesen 30 000 ezer fős veszteséggel menekültek vissza. A keresztények mintegy húszezer embert vesztettek. A hirtelen támadt esőzések miatt a Rába még jobban megduzzadt, és az üldözést Montecucolli inkább elszalasztotta. A törökök augusztus 5-én még kiküldtek egy kisebb egységet, amely megkísérelte újból az átjáró elfoglalását, ezt azonban véresen visszaverték.
Rilke műve
Az Ének Rilke Kristóf zászlós szerelméről és haláláról (Die Weise von Liebe und Tod des Cornets Christoph Rilke) című líraian dallamos és ritmikus kis próza-románcának szecessziós a dekorációja, dekadens a halálerotikája. A művet 1899-ben egyetlen éjszaka alatt írta, de csak 1906-ban publikálta, és ekkor valóságos bestseller-sikert aratott vele. Hőse egy nemes ifjú, a költő egyik őse, aki zászlósként hősi halált halt 1664-ben a szentgotthárdi csatában. Előtte azonban, rövid élete utolsó éjszakáján, egy fiatal grófnő beavatja a szerelembe, és Rilke Kristóf egy mámoros pillanatra átéli az élet teljességét.
A zenemű
Casimir von Pászthory (1886, Budapest – 1966, Wermelskirchen) magyar származású zeneszerző. Zeneszerzői stílusa a Wagner-Strauss-i kompozíciós eszményeket követte, de nem tekinthető epigonnak, műveinek sajátos íze és karaktere révén, melyet mára elfeledett a zenei emlékezet. 2004-ben részben feléledt Pászthory művészete, amikor Würzburg város 1300. évfordulóján újra színpadra vitték Tilman Riemenschneider c. operáját.
Casimir von Pászthory magyar nemesi családból származik, apja királyi kormányzati főtisztviselő, akinek felesége Gisela von Voigt zongoraművésznő, őmaga ősi hannoveri nemesi család sarjaként Liszt Ferenc egykori tanítványa volt. Hosszú művész karrierje vége felé, 84 éves korában Budapesten is előadta Liszt egyik zongoraversenyét. Pászthory anyjának második házassága révén Nürnbergbe költözött, ahol tanulmányait folytatta. Iskolái Bécsbe ment jogi egyetemre, de párhuzamosan zenei képzésén is részt vett, csellón tanult Paul Grummertől. Később a bécsi konzervatórium csellótanára lesz, előadóművészként, zongorakísérőként és karmesterként is tevékenykedik, főleg művei előadásának során. A háború végén otthonának pusztulása után Salzburgba költözik, ahol élete végéig él. 1953-ban címzetes egyetemi tanár címet kap az osztrák köztársasági elnöktől. Életművét főleg dalok, dalciklusok és kamaraművek alkotják, emellett írt négy operát, három balettet és három románcot – köztük a mostani alkalommal is bemutatásra kerülő művet is.
Az Ének Rilke Kristóf zászlós szerelméről és haláláról című műve az op 1, melynek szövegét R. M. Rilke (1914) írta. Számos előadást élt meg eredeti nyelven és fordításokban is. Magyarra Petra-Szabó Gizella fordította.
2013. május 29. szerda, 18:30
MTA BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem
(Budapest, I. ker. Táncsics Mihály u. 7.)
RAINER MARIA RILKE (1875 – 1926):
“Ének Rilke Kristóf zászlótartó szerelméről, haláláról” című műve
opera zongorára és egy színészre
Zenéjét szerezte: Casimir von Pászthory
Fordította: Petra-Szabó Gizella
Bevezetőt mond: Dr székely András Bertalan
közigazgatási főtanácsadó, Emberi Erőforrások Minisztériuma
Előadják: Szilasi Alex zongoraművész
Várady Mária színművész
Jelmeztervező: Fekete Mária
Rendező: Szőke István Jászai Mari-díjas
AZ ELŐADÁSRA A BELÉPÉS INGYENES!