Magyar vircsaft – mondhatnánk, és jó lenne ha mondanánk is, igen hangosan, jól érthetően… Porhintés minden tekintetben… Egyszer jó lenne megélni, hogy igazi, kreatív, ihlető környezetben élünk. Ehhez képest mindenben a megúszásba ütközünk, és most óvakodnék attól, hogy politizáljak. Bár ha jobban belegondolunk…
2010 év októberében már-már elöntött a honfiúi büszkeség, amikor az Andrássy úton sétálva az itt látható Liszt-embléma ágaskodott házhomlokzat méretben velem szemben. Azt hittem, hogy elkezdődött a Liszt-év országosan terített, a gazdaság és közélet minden szegmensére kiterjedő kampánya. Liszt Ferenc mindenkinek… Közelebbről megvizsgálva kiderült, hogy ez “csupán” a Liszt Ferenc téri vendéglősök magánakciója, amelynek csak annyi köze volt Liszthez, hogy a rántásban az is benne van…
Azt hiszem érdemes lenne elgondolkodni, hogy a magaskultúra nem annyira magas, hogy csak központilag lehet szórni a rávalót. Miért nem lehet bevonni ezekbe a kampányokba az ország nem felkent részét? Miért evidens, hogy csak a hivatalok kinevezettjei bábáskodhatnak az országimázsépítés verejtékes feladatán?…
Nem tisztünk kibicként a közpénzből finanszírozott évfordulós programokat minősíteni, hisz a kulisszák mögé nem látunk, de azt tudhatjuk, hogy szinte alig akad alkalom arra, hogy a “Szakma” dönthessen a saját dolgairól. A közönség olyan programokat kap, amilyeneket “illetékesek” úgy gondolják megérdemel. Mindeközben bombasztikus, de tartalmilag nagyon kérdőjeles eseményekre számíthatunk. Azt sem lehet pontosan tudni, hogy az utcákat elárasztó Liszt-logo (melynek eredetiségéről grafikusként nem mondhatok elfogulatlan véleményt, de olvassák el az alábbi fórumot most a Liszt-év központi logója, vagy csak az egyik – bár kiemelt fontosságú – intézményének reklámkampánya? Annyit látni, hogy csupa konzervatív, kipipálós rendezvény várható, ahol érezhetjük, hogy az ünnep nem lett elfelejtve, de aggódni nem kell, majd lesz…
Előzmény már volt nem is egy: van például valakinek élménye a 2010-es Erkel Ferenc bicentenáriumi évforduló extravagáns megjelenéséről, világraszóló művészeti produkcióiról, soha nem hallott műveinek, zongoravirtuóz előéletének felkutatásáról, bemutatóiról, könyvtárak polcain szunnyadó kéziratainak sokkoló hatású kiállításairól? Nem? Oké, majd a 203. évfordulóra…
Most itt van 2011, és várjuk hogy mihez kezdünk Liszttel?
Csak emlékeztetőként, a lengyel Chopin évfordulóra mekkora erőkkel készültek északi tesóink? 2003-2004 körül kezdték meghirdetni azokat a programokat, amelyek a 2010-es évre megvalósultak. Öt-hat év elégnek bizonyult arra, hogy mozgósítsák nemcsak a lengyel közéletet, de az üzleti szférát is, és ezzel a külföldet is teljesen behergeljék: Chopin mindenhol a vízcsapból is ömlött, végeláthatatlan mennyiségű kreatív program (és persze nipp, póló, emléktárgy, emlékzenekarok rock-átiratai stb…) látott napvilágot az egész világon, Chopin ingyenreklámja miatt egy éven át mindenki Lengyelországról beszélt. És a bevétel sem maradt el…
Ehhez képest kis hazánkban még ősszel sem lehetett pontosan tudni, hogy milyen programokkal készülnek itthon és külföldön a magyar programgazdák… A hivatalos Liszt-év továbbra is suttyomban lappang, csak azok tudnak róla, akik bújják a kulturális rovatokat, vagyis az ország elenyésző töredéke…
Nem lenne jó kéretlenül tippeket adni, de annyi sanszról maradunk le az országban dúló fantáziátlanság okán, hogy már olykor kedvem lenne lengyelnek honosítanom magam… A liszt-ünnepet még Kóreában is szellemesebben oldják meg mint nálunk. És nem elég hogy olcsó, de népszerű megoldást találtak rá, még ha nem is a zeneszerző ürügyén, hanem egyszerű diploma-buliként. De a lényeg megvan: liszt, minden tekintetben…